Izlandi túra

Az idei nyáron túrázási célpontunk Izland lett. Tele voltunk kíváncsisággal, különleges élmények beszippantására való vággyal. Itt a vulkáni kitörések nem ritkák, így be is jelentkeztünk egy nap nyugvó vulkáni túrára.
– Gondolod, hogy nem veszélyes az ilyen? – kérdezte aggódva Emma, hiszen ezen a szigeten gyakoriak a kitörések.
– Úgy vélem, a helyiek ismerik már a tulajdonságait, tudják, merre mehetünk.

Megfelelő körültekintéssel jártunk a kihűlt láva talajon, láttunk kisebb krátereket. Egészen távol még vékonyka lávafolyam is füstölgött, mikor valaki felkiáltott a távcsöve mögül.
– Megmozdult a hegy csúcsa, a jég elindult! Kissé mindenki megrökönyödött, de kíváncsian figyelt felfelé a több kilométerre levő oromra.

A hegy gyomrában már a tűz dolgozott, forrósította a takarót. Halk moraj néha hallatszott. Az idegenvezető jelzést kapott, hogy nincs közvetlen veszély, de abba az irányba ne közelítsünk.
A kis csapat megállt, mintha leszögezték volna. A kettős érzés, a félelem és a kíváncsiság összeolvadt. A gleccser szemmel láthatóan is mozgott, a csúszott, fagyott hó órák alatt letisztult a takaró. Közben a korgás egyre gyakrabban és hangosabban volt észlelhető.

Egyszer aztán hirtelen megmozdult a csúcs, a tűz felcsapott, dobálta a köveket maga körül. Hatalmas füstköd vette körül a tetőt. A látvány leírhatatlan. A különleges és a félelmetes összecsapása.
Mégiscsak jó, hogy kilométerekre álltunk tőle.