Karácsonyi dal jó anyámról

Tavasszal rózsák közt, kint a kertben,
arcom csendesen, vállán nyugodva pihen,
s ő egy dalt ringat ajkán kedvesen,
talán csak a gonoszhoz hűtlen csupán,
az én jó Anyám.

S ha meleg nyári napsugár tűz le rá,
mellette a fény is fakó ködfoszlány,
mert ha néha haragszik is rám,
ő az én drága, szép Anyám.

Pergő falevelek közt is tág szíve,
örökké mindig arra intse,
rosszabbik fiának tartott engem,
de én tiszta szívemből,
míg nem pusztulok, szeretem,
és ő az én szigorú, de jó Anyám.

Kis házunk körül mindent betakar a fagy,
életünknek meleg örömtüzet adj.
Körülötted fény, erő ragyog,
s reád büszke fiad én vagyok!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.