Lábnyom vagyok...

Lépteim mögött fény marad,
csendben izzó, halk nyomat.
Szó előtt is, szó után
jelenlétem útmutatás.

Ahol járok, ott derül,
a sötét félrehúzódik belül.
Hangom nélkül is adok,
magam vagyok a mondatok.

Versben, prózában,
egy tekintet tartásában,
amit mondok, amit élek,
őszintén osztom a térben.

Lábnyom vagyok fényben írva,
jelenlétté formált remény.
S remélem, nyomot hagyok –
valakiben tovább ragyogok.

Hangos vers:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.