Álmodó rózsák

Jégbe zárt csendben alszanak,
mint a mesében.
Szirmuk őrzi az illatot,
az idő bennük pihen.

Két rózsa – egymásra hajolva,
tisztán, mozdulatlanul.
A szerelem bennük lélegzik,
átlátszó álmon belül él.

Várják az olvadás idejét,
amikor megérkezik.
A jég elenged, a szív felébred,
a szépség tovább lép.

A jég lassan enged,
felszíne áttetszőn megnyílik.
Olvadásban illat ébred,
a hideg réteg vékonyodik.

Langyos érintés érkezik,
szirmokat tanít lélegezni.
Az olvadás tudatos mozdulat,
érzi a szerelmet, mielőtt kimondaná.

Meleg jelenlétté válik,
összehangolja a dobbanásokat.
A csendből érzés születik,
az érzésből egymás.

Végül az illatok összefonódnak –
két rózsa közös emlékezete.
A tér azzá válik,
amit az idő megőrzött:
szerelemmé.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.