Zene

Brettnerné Ónadi Krisztina

Brettnerné Ónadi Krisztina: Zene című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
A zene az kapu, a zene az híd,
Egy másik világba csábítva hív.

Dobban az ütemre mindjárt a szív,
A zene a térben, mint szivárvány ív.

De nem mereven, nem belefeszül,
Csak, mint szellő a légbe belevegyül.

Hangol a zenekar, pendül a húr,
Szóljon tisztán a moll, a dúr.

Az ütem, a ritmus - a szívdobbanás,
A dallam hozzá a ráadás.

Elrepít messze, mily mennyei,
Mint angyalok gyémánt könnyei.

Ölel és ringat és simogat,
Érzem a rezgő húrokat.

Szólnak a fúvósok, levegő beleremeg,
A szív és a lélek is vele rezeg.

A ritmus, a dallam körülölel,
Ha elveszek benne..., hát vesszek el.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Zene témájú versek közül: