Fecskeszárny

Eresz alatt fecskefészek,
Zajlik ám a fecskeélet,
Csivitelés, vidám ének.
Hallgassátok kis mesémet!

Kalitkában sosem élhet,
Szabad madár, szabad lélek.

Karcsú testű, fürge röptű,
Nézd a röptét! Ó, mi' könnyű!
Farka villás, tolla fényes.
Fekete, vagy talán kékes?

Fészke, mint egy szép kis csésze,
Eresz alatt kis szentélye,
Mit rejt annak titkos mélye?

Sárgolyókból készítette,
Építette, szépítette,
Tojáskáit beletette.

Fehér tojás, barna pettyes,
Míg ki nem kell, addig csendes,
De ha kikel négy-öt pelyhes,
Fecskemama egyre repdes,
Mert itt csend egy percre sem lesz.

Hopp egy szúnyog, egy legyecske,
Elkapta, és meg is ette.
Dehogy ette! Hazavitte,
Fiókáit megetette.

Mind csivitel, szövegel,
Mind ebédet követel.
A fecskepár alig győzi,
De a röptük erős, hősi,
Győzni fogják? Persze! Győzni.
Fiókájuk fel fog nőni.

Kirepülnek, messze szállnak,
Többé szinte meg sem állnak,
Erre-arra úgy cikáznak.
Messzi tájak merre várnak?
Hol hazája napsugárnak.

Hogyha elmész, visszavárlak!
Bízom benne, újra látlak,
Hozd a hírét majd a nyárnak,
Boldogító szabadságnak!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.