Tiszavirág

Tavasszal találkoztunk te és én, mi ketten,
Szemed magába zárt, éreztem: tetszem neked.
Pillantásod megigézett a kék kikeletben,
Napsugár mosolygott ránk szikrázó fényében!

Madarak szívszonátát énekeltek jókedvűen,
Rügyet bontott szavad a fakadó levélszélen.
Nevetve csörgedeztünk a patak hűs völgyébe,
Napok teltek, érzésünk egybefolyt tengerünkben.

Szerelmünk kinyílt, mint a piros tulipán,
Andalogtunk a színekben pompázó réten.
Aranyszálként fonódtunk egymás karjába,
Szépségem érlelted, mint rózsát, szívedben!

Fényt gyújtott érkezésed sötét életembe,
Tenyereden hordtál, csillagként ragyogtam.
Érzelmesen locsoltál, illatozó virág lettem,
Velünk dobbant, lüktetett a természet dallama!

Tavaszestén megpihentünk szívszegletünkben,
Csókot adtál üdén hamvas arcomra kedvesen.
Áldás szállt ránk lehulló ezer magnóliával,
Jó volt élni és szeretni, mint még sohasem!

Majd a kósza szélvihar felkapott, és elvitt tőlem,
Búcsúzásnál könnyem könnyeddel folyt egybe.
Pillanat volt, ahogy életed átsuhant életemen:
Tiszavirág-éltű volt ez egynyári álomszerelem!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.