MERENGŐ

Bú s bánat járja át szívemet
mikor arra gondolok, hogy hol lehetsz?!
Tegnap még ezernyi olvasandó betű várt
ma egy üres fakó lap tekint fel rám.

Oly boldog percek voltak
mit veled tölthettem.
Hallottam kacajod
messze a sötétben.

Szívem dobbanása felemelő volt
mikor üzeneted szökkelve jött.
Minden gondom messzeszállt
hisz tudtam valaki vár.

Óceán és tenger választ el
de lelkem a te lelkedben pihen.
Soraidat olvasván, elképzeltelek!
Elképzeltem arcod s szemed!

Mindennap álommá vált
mit szavaiddal okoztál.
Ohh de nemes érzés ez
mikor a csillagokat számolva aludtam el.

Ígértem ha felnézel az égre
ezer meg megannyi öröm ér el.
Ott leszek veled, míg élek
hogy követem minden lépted.

Éreztem fájdalmad
s éreztem örömöd.
Ez a szövetség
mit Isten összekötött.

A homokba az én nevemet írtad
míg a neved egy szellő súgta nyíltan.
Láttam ahogy elmosolyodsz egy mondaton
melyet a szívem játszott egy lágy dallamon.

Ajj még mindig érzem
hogy mennyire féltem.
Féltem a szépet s a jót
melyet hirtelen eltakart a hold.

Jött egy vihar, mely mogorva és rideg
a szél a szerelmet egy pillanat alatt vitte el.
Eltűnt a név a homokban
és eltűnt a sok betű az alkonyban.

Pirkadatkor éreztem egy lágy szellőt az arcomon
s tudtam a kezed cirógatott.
Jelezte a szépet s a jót
azt ami talán sohasem volt.

Még mindig nézem a csillagokat
s tudom, hogy te ott vagy.
Vársz engem valahol,
hisz szíved az enyémmel együtt játsszik egy dallamot.

Mikor látsz egy hullócsillagot,
tudd azt hogy én vagyok.
Ragyogok rád a magasból
s irányítalak utadon.

Az Isteni szövetség
még nem végződött be.
Kettőnk sorsa még nem teljesült be.
Találkozunk ha kell s muszáj
mikor a lélek úgy gondolja, hogy itt az idő már.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.