Egyetlen tánc

A tánc a lélek mozdulata,
néma vallomás a hang mögött,
hol már nem kellenek szavak,
testünk győz az idő fölött.

A tánc az érzések nyelve,
lágy érintés, perzselő pillanat,
mely nem mondja, hogy örökre,
mégis örökké bennünk marad.

Mikor vezetett karod,
nem a földön lépkedtünk,
követtük az ősi dallamot,
mi ott élt bennünk,
még mielőtt megszülettünk.

Csak egyetlen táncot kérek még, Uram!
Egy utolsót… átvezetni a hosszú útra…
Hadd röpítsen a szabadság szárnya!
Ritmusa szorosan megtart,
dallamát az égi zenekar
kelti életre egy halk
ringó mozdulattal…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.