ROZSDÁSODÁSNAK INDULT FÉL-IGAZSÁGOK

A boldogság s tán még
a biztosnak gondolt öröm
is csupán csak hunyorogni
tud egymagában,
hisz mostanság már
minden felszínes, manipulatív,
egyre inkább lépre csalhat,
szándékkal átver
s be is csaphat,
vészjeleket oldozhat fel
egy-egy képlékeny,
be nem jósolható
tachikardiás infarktus.

Mostan nagyra törtetők
kiskirályságait szajkózza
szinte már minden:
mindenki kincseket, alkukat,
vagy épp ingatag tiszavirágéletű
hírneveket lejmolna legszívesebben
csakis saját magának.

Pallérozni illene talán
a megalkudott, kellőképp
csökönyös ellenérvet,
sületlen maszlag-beszéd
prédikációkat sajnos
egyre könnyebb lelkekbe elültetni,
ahol már egyébként
is éppen elég tarackgyom virít,
mert a lét igazibb,
titkosítottabb mélységeit
mindenki csupán
csak kaparászni meri,
mert nincs mersze az igazsággal,
őszinteséggel egyáltalán szembe menni,
Lekenyerezné a benső ént is
- már ha megtehetné -,
egy-egy jólcsengő kitüntetés,
hamis-hazug gratuláció,
érdem, de marokszám
gyűlik a humánumban
a vegytiszta vegyszer,
hogy Léthe-vizeként
megtisztítsa kicsinyes bűnök terheit.

Vak rágalmak, féligazságok
dáridói közt félúton
rozsda marja a gondolkodni
nem rest ellenérveket;
bebábozódva rágcsál egyre
az alamuszi kis féreg
nem csupán odabent,
de a külső Világban egyaránt;
mert a bunkó-csürhe vad
tömeg szándékos színvakon
körbe-körbe jár
s agymosott idióták
sanda karaként
egy hamis bálvány-vezért követ.

Mert sokszor tán mégiscsak jobb,
ha az ember inkább
szorgalmas vakondok-üzemmódra
vált s kirágja önmagát
fertőzött ígéretek,
semmitmondó hamis
szavak évgyűrűiből.

Mert probléma még mindig,
hogy minden féreg
egyúttal győztesnek
hiszi önmagát, amikor
rájön már mindent
szánalmasan föl s bezabált.
A színfalak mögött - még így is -,
megesik sokszor,
hogy maradhat idő
akár még egymásra is vadászni!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.