A magyar költészet napjára

A költészet ott kezdődik,
ahol a csend már nem elég,
ahol a szív félszavakból
egész világot megért.

A költészet varázslat,
mert egy szóban erdő zúg,
és egy pont mögött
végtelen utak nyílnak.
A toll hegye alatt
lassan átalakul a valóság,
és mindaz, ami fájt,
lágyabb fényt kap.

A költészet vigasz,
mint egy kéz a vállon,
amikor egy nehéz pillanatban,
a szavak megtartanak.
A sorok közé bújva
megpihen a lélek,
és nem lesz könnyebb,
csak érzed, hogy valaki ott van.

A költészet szépség,
porszem tánca a napfényben,
elfelejtett szó íze, rezdülés,
miből életre kel az emlék.
A költészet nem kiált,
csak megmutat csendben,
és ettől lesz teljesebb a világ.

A költészet nyelvét nem tanítják,
mégis megérted.
S ha megérzed, rád találnak szép versek,
meghitt csendben,
mint barátok, kik rég elvesztek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.