A tél a háztetőkre halkan ráhajol, mint régről őrzött halk imák szava, s a csillagfényből lassan kibomol múlt időknek minden karácsonya.Tovább olvasom…
Valami közeleg... nesztelenül... Felhő szélen hópihe ül. Lábát lógatva nézi a tájat,Tovább olvasom…
Tél van. Sötét fekete égbolt. Korán bealkonyul. Sötét, fekete égbolt, egyetlen csillag se gyúl.Tovább olvasom…
Csend ül a házak vállán, az est imát lehel. Egy gyertya félve lobban, s már nem kérdez, csak felel.Tovább olvasom…
Az első gyertya fellobban – hit, belső tartás a csend szélén.Tovább olvasom…
Eltelt Adventnek négy hete, Közeledik a Karácsony Ünnepe. Mézeskalács sül, a dobozban ajándék, Előkerül az izzósor, a karácsonyi tányér.Tovább olvasom…
Az első gyertya lángja hitet hoz, egy apró fény az adventi koszorún, hosszú esték sötétségében lángocska, lelkünkbe költözik a várakozással.Tovább olvasom…
Az éj sötétje lassan szétterül, A gyertya Lángja szívekbe kerül. Az advent hív, mint halk imádság Reményt hozó csendes várakozás.Tovább olvasom…