A várakozó gyertya lángja, kacér derűvel táncol, erősödő hévtől ujjong, a viaszba font kanóc.Tovább olvasom…
Szelíd mosollyal nézte, a reggeliző mókusokat, ahogy mogyoróval, hosszas táncot lejtenek.Tovább olvasom…
A hólepte parókián, fonnyadt fügéket himbál, a fagyos szél, a terebélyes bokor ágán,Tovább olvasom…
Lehullt tobozokkal már, játszik a görgetős szél. Roppanós jégtócsában, toporog fájdalmában,Tovább olvasom…
Virrasztva várjuk, lelkünk ünneplőben, az első vasárnap érkezik csendben.Tovább olvasom…
Advent halkan lép be, mint hajnal előtti pirkadat, ahogy a hideg ablakon át beszivárog a remény. A gyertyák fénye még csak pislog, de már tudjuk: valami régi, valami biztos úton van felénk.Tovább olvasom…
„Ti is azért legyetek készen: mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az Embernek Fia” Szívünkben is gyertyát gyújtunk Advent első vasárnapján,Tovább olvasom…
Nem ereszt a konok tél, szenvednek az apró életek, köszörül rideg, vad a szél. Csoszog a szűnő napfény,Tovább olvasom…