Fényből szőtt csend

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal

A tél a háztetőkre halkan ráhajol,
mint régről őrzött halk imák szava,
s a csillagfényből lassan kibomol
múlt időknek minden karácsonya.

A fenyőágon gyertya lángja remeg,
és fényében évek emléke táncol,
elhozza a csönd csodáját szíveknek
s minden álomból új reményt rajzol.

Kint hó hull, bent lélek melegszik,
az idő megpihen az ablak páráján,
érzem, most minden igazzá válik,
a szeretet megáll az év körhintáján.

Télből ünnep lesz, fényből varázs,
szívből szó, mely átölel s ott marad
és míg a világ a havat hordja vállán,
szívemet reménnyel tölti el a pillanat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.