A köd a pirkadat peremén lebeg, s a tájra csöndet húz a lomha pára. Horgol a fagy a földre deres fátylat, amíg a szél engem karöltve neszez.Tovább olvasom…
A mindennapok csodáit, mint gyöngyöket, gyöngéden fűzi fel az emlékezet fonalára az elmúlás tövében topogva,Tovább olvasom…
Szemedbe néz, megsemmisülsz. Tekintetétől édesen megszédülsz. Elkábít, felkavar, másra gondolni sem tudsz, Tűz forrong benned, őérte lángra gyúlsz.Tovább olvasom…