Az éj sötétjében, Ragyogó csillagok, Sugárzó fénykörében, Ezüstösen csillog,Tovább olvasom…
Óriás kapu a csillagos ég, mikor rád borul végre az éj, éberségből álomba merülsz, a kapun túl máshová kerülsz.Tovább olvasom…
Éj közepében, hóba, ha léptem, sarkam a hóban, s roppan a táj.Tovább olvasom…
Éj csőrében vérzik a szép hajnal, csillag hull fel, s nem lefelé zuhan, sötét világít napfényes daccal, keresve hozzád vezető utam.Tovább olvasom…
Volt idő, mikor csendben sírt az éj, S bennem tombolt ezer régi kép. A múlt harcolt, mint jégbe zárt szavak, S a szívem mélyén fájó álmok sírtak.Tovább olvasom…
Hócsipkét lehel az éj a fákra, Szél fuvoláz fagyos, tiszta tájba. Csillan a tél, mint ezüstszárnyú álom, Csend muzsikál a dermedt világon.Tovább olvasom…
Lassan, tétován mozdul az éj, mintha tudná, hogy figyelem. A város még alszik, még álmodik, de bennem már mocorog valami:Tovább olvasom…
Hol fény születik, ott árnyék is él, nincs ember, kit csak az egyik kísér. Igazság mögött sem minden szó igaz, csönd is takarhat hazugságokat.Tovább olvasom…