A HOLD

Poór Edit

Az éj sötétjében,
Ragyogó csillagok,
Sugárzó fénykörében,
Ezüstösen csillog,

A felderengő Hold.
Formája változó,
Kecses, íves, Újhold,
Földről így látható.

Gyönyörű látványt nyújt,
Növekszik fokozatosan,
Napról–napra az égen,
S kiteljesül egészen.

Oly varázslatos fénye,
Elcsábul a tekintet.
Közelsége folytán
Erősen hat a Földre.

Telihold erőinek
Szabad leáramlása
Nyugtalanítóan hat
Az emberi világra.

Mély tenger árapálya
Függ a Hold járásától,
És ilyenkor szenvedünk
Az álmatlanságtól.

Felszíne rideg, kietlen,
Felénk mindig, fénytől
Duzzadt arcát mutatja.
Ám sötét túloldalán,

Az élet mostoha.
Kábulatba ejtő
Szépsége földünkről.
Eltereli figyelmet,

A magában hordozó
Sötétség erőiről.
Az égbolton egyedüli,
Éj királynőként tündököl.