Az ember lába sokszor kilóg ám minden szemenszedett skatulyából. Mert az ember életébeTovább olvasom…
Egyre szűkülő, fokozatos terekben tolongunk, torlódunk, egymással is már gáncsoskodunk;Tovább olvasom…
A benső, önmaguknak nem hazudó ösztönök is előbb-utóbb megcsalnak; hány csalatkozás,Tovább olvasom…
A konok erőfeszítés, melyet csupán csak az ember saját maga érthet meg;Tovább olvasom…
Sokszor tán könnyebb is volna, hogy mint vak Theirésziász a Braille-papíron matatva, silabizálva megfejteni lehetne,Tovább olvasom…
Ember, mit művelsz már megint?! Egyszerre cáfolod s ugyanakkor dicsőíted is a végtelen kitágíthatóságát,Tovább olvasom…
Végtelen munkák révén a halandó Időt fordítanánk le saját magunkra; ész s értelem, akár egyetlenTovább olvasom…
Mert valami átkozott, szánalmas kifogás szinte minden esetben visszaránt, később meg azonnal hátralök;Tovább olvasom…