Suttognak a falak, Pedig halk volt szavam Másnap, másképpen hallottam, Amit mondtam.Tovább olvasom…
Falakat építettem magam köré egy napon, Nem engedtem senkit át rajta, S jöttél és vártál, nem voltál az a feladom fajta. A korlátaid falát te építetted fel! – súgtad nekem halkan,Tovább olvasom…
Nincs köztes állapot, elérkezett a végszó, Szívem, lelkem már nem köti semmiféle béklyó. Rám borul a csend, társam a magány marad. Lépte halk, némán mellettem halad.Tovább olvasom…
Hallgatni arany – sokan ezt mondják, de lehet mindig hallgatni, vajon tudják? A szavaknak súlya van, könnyen megsebeznek, még azok is, kik azt mondják, szeretnek.Tovább olvasom…
A hajnal port rajzolt a falra, ahol egykor nevetés lakott. Vakolat alól előbújt emlékek poros tekintettel néztek rám.Tovább olvasom…
Vastag falak, ablakon, ajtón rácsok, magadba roskadva kuporogsz. Nincs, ki kinyissa, mert kulcsa, a te zsebedben lapul, egy napra várva.Tovább olvasom…