Falak

Falakat építettem magam köré egy napon,
Nem engedtem senkit át rajta,
S jöttél és vártál, nem voltál az a feladom fajta.
A korlátaid falát te építetted fel! – súgtad nekem halkan,
Zsörtölődtem, hogy te már csak tudod,
Pedig magammal voltam haragban.

Aztán egy nap a fal repedni kezdett,
S lehulltak rólam a láncok,
Éreztem hirtelen, feloldottad lelkemből azt az
Átkot.
A korlátok már nem kereteztek.
Rájöttem, igaz volt minden szó,
Hogy nem is rossz az élet,
S nem
mindenki áruló!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.