A romok között

A hajnal port rajzolt a falra,
ahol egykor nevetés lakott.
Vakolat alól előbújt emlékek
poros tekintettel néztek rám.

A romok között üveg nélküli ablak állt.
Fény csorgott át rajta csendesen,
mint víz a kövek között.

A falak emlékeztek, suttogtak.
Minden, ami összedőlt bennem,
most itt állt előttem.

Tenyeremben rozsdás kulcs pihent,
ajtó már rég sehol.
Mégis mozdult valami belül.

A rom azt súgta halkan:
ami elveszettnek látszik,
csak alakot vált –
és újjászületik.

Nézd a rózsát.

Hozzászólások (2 darab)