Hó alatti kert lassan nyílik fény felé nőnap virágaTovább olvasom…
A hó még álmot őriz a föld tenyerén, hideg takarója lassan enged. De a csend alatt már lobban a fény, s tavasz szárnya bennünk is rezzen.Tovább olvasom…
Lassan megérkezik a tél, Fákon már alig van levél. Levegő nyirkos, őszutó, A ködfátyolként takaró.Tovább olvasom…
Tudod-e, miért sírnak a fák mikor a hegyekről lezúdul a tél, és megdermednek a madarak kegyetlen fehér világTovább olvasom…
Kicsi veréb ült a kerítésre, mikor lesz már a télnek vége, zord jege mikor enged, s nap melege űzi a hideget?Tovább olvasom…
Ma fehér gyászba borult a táj, hogy így havasan, holtában emlékezzen az egykori derűs nyárra, és őrizze képzeletben hajdani képétTovább olvasom…
Éj közepében, hóba, ha léptem, sarkam a hóban, s roppan a táj.Tovább olvasom…
Kószál a csend az erdőben, néha felemel egy tollpihét, nézegeti, aztán lágyan elejti. A hó roppanása sem riasztja,Tovább olvasom…