Hóesés

Ma fehér gyászba borult a táj,
hogy így havasan, holtában emlékezzen
az egykori derűs nyárra,
és őrizze képzeletben hajdani képét
a napsütésnek, vidám kacagásnak.
A mai napra, a gyászra,
ruhát a táj a magasban szálló
fekete felhőkből választott magának.
Az égbolton vonuló felhők
súlyos terhüket tovább tartani már nem tudták,
megkönnyebbülve nyíltak meg,
s tartalmuk, a friss hó, most esik,
szakad a magasból,
s csak hull egyre, kitartón
fenn a szálló, vonuló felhőkből
a lebegő, föld felé tartó fehér hó,
angyalok könnye, gyermekek öröme,
kavarog a légben, a sok-sok tömött hópehely,
megannyi furcsa sokszögű csillag,
szállnak, keringenek szabadon, szellőtől fújva
fehér közkatonái ők, tél tábornoknak.

Hozzászólások (2 darab)