Ma nem a tegnapból éltem tovább, hanem a jelenből születtem újra. A régi súlyok lehulltak rólam, mint falevelek a szél útjára.Tovább olvasom…
A rím bimbózik, mint a virág, Némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csirát, Vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
Lélegzetem köré falat emelek, Nem kőből, de fényből szőve. A szó, mi bántana, itt elpereg, Hullik a néma, mély időbe.Tovább olvasom…
Egy életszakasz lassan leválik rólunk, úgy fáj, mint amikor a kéreg megreped a fán. Mégis megcsillan rajta egy parányi fény. Elég, ha egyszer felpillantunk, s már hív is az új irány.Tovább olvasom…
Bátorság nem testi erő, Hanem belső lelki erő. Önbizalom, vagy érdek, S szeretet is bátorrá tesz.Tovább olvasom…
Nyeltem nyomasztó megjegyzéseket, lelkem nyögte, nyelveltem ellenük, lassan az idő megbékéltetett. Nyikorogva nyílik szám keserű,Tovább olvasom…
Boldognak lenni szürke rohanó világban, Értelmét lelni életnek virágban, Bízni szenvedélyben, ha szerelemhiány van, Hinni örökkön-örökké egymásban.Tovább olvasom…
Végtelen álmok, összetört életek. Mind próbáljuk összerakni a képeket. Nem mindig kell erősnek lenni,Tovább olvasom…