A Határvonal

Lélegzetem köré falat emelek,
Nem kőből, de fényből szőve.
A szó, mi bántana, itt elpereg,
Hullik a néma, mély időbe.

Csendpáncélom rajtam selymes és nehéz,
Kizárja a zajt, a felesleges szót.
Csak az léphet be, ki a mélybe néz,
S ismeri a békét, a tisztát, a jót.

Védett vagyok. Egész vagyok.
A belső napom fényesen ragyog.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.