„magány verse” – versek címszó szerint

← Vissza a verscímszavakhoz

Találatok: 3

Írta: Fehérvári Johanna
Feltöltve: 2026. 03. 27. 07:27
Téma: Emlékezés
👁️ 11   ❤️ 1

Ködben ébredező reggelen
Elindultam hosszú utamra.
Nem vár utam végén senki sem,
Egy emberben bízom, magamban.
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 27. 06:58
Téma: Önismeret
👁️ 9   ❤️ 0

Magányom, mint megrepedt, mély üveg átmásolta hiányom. Illanó tükröződéseknek látszott sok meggyötört fényfolt! Idegen, mégis ismerős szívekben járkál két örökkön találkozó marcona gondolat: komoly utazó eltöpreng merre folytathatná félbehagyott útját, ha már végzete szólítja! A mohó karrier s boldogulásvágy naponta elárul, felzabál, s megkísért s túljár mindenek kietlen ostoba eszén! Ásító, kuporgó szuroksötétben éberen töpreng egy kutató, setét szempár: a Lét összefüggésfolyosókat kínál s régészt keres, ha meg akarja fejteni érzelmei egyetlen, ősi titkát.

Mindenek honában előbb-utóbb utat talál egy szilárd ébredés. Titkok apró, de annál fényesebb csillagútja tükröződik romantikákban izzó szemekben; angyaljárta hattyú-gyöngéd érintést jó volna mélyen beszippantani, s átérezni a megtalálható boldogság biztosítható halmazállapotait. Kozmikus záporokat dédelgetnek árulkodó szemcsillagok. A cél talán mindig láthatatlan – tehát holtbiztos! Rejtegetett érzelmeink galaktikus sétáján egymás kezét szorongatva megvallani halhatatlan, hihetetlen beteljesült metamorfózist.

Tovább olvasom…

Írta: Rencsy Diamond
Feltöltve: 2026. 03. 26. 15:48
Téma: Élet
👁️ 36   ❤️ 1

Éhező lelkek a magány erdejében,
Csak egy morzsányi szeretetet kér könnynek tengerében.
Szürke lett a világ, kevés már az együttérző nép,
Éhezők viadala előttem egy szomorú jövőkép.
Tovább olvasom…