Álmodozó oroszlán

Andalító édes álom repít át a fél világon.
Kérleltem az Éjtündért, vigyen..., hová úgy mennék!
Mámorító pillanatok, elsuhanó képek,
most a Földet elhagyom,
gondok nélkül tovaszállok könnyedén és szabadon!

Fenyőerdők zöld színével, illatával repülök,
kék patakok, folyók, hegyek szépségébe merülök.
Fent, északon, az öreg Mikuláshoz betérek,
hellyel kínál, s jóízű beszéddel.
Nem csalódtam, ilyennek képzeltem!

Olvad a hó, langyos a lég,
csiklandoznak huncut kis szellőcskék.
Messze járok már, alattam micsoda fenség!
Az afrikai szavanna! – Páratlan szépség!

A delelő Nap lángoló tűzkarikában itt a legforróbb,
izzik, táplál, éltet, éget, néha kedvesen megcsókol.
Ha jó messzire elnézek, megcsillannak a színek
a fénnyel, a horizont lüktet, meg-megrezzen,
halpikkely-szivárvány színekben.

Állati Paradicsom!
Állati Királyság!
Itt nincs desszert!
Mindenki annyit vesz el az élettől,
amennyi az élethez kell!!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.