Az ablak előtt ülök, emlékeimmel. Az eső mosta ablakon visszanéz egy szomorú arc, egy gyermeké, mely egykoron én magam voltam.Tovább olvasom…
Mikor elcsendesül minden, és a nap már nem kérdez tovább, a lelked lassan visszatér Oda, hol nincs többé határ.Tovább olvasom…
Ma nem kívül keresem a fényt, hanem befelé fordulok csendben. A válaszok nem távoliak – ott élnek mélyen bennem.Tovább olvasom…
Ma nem tolom el, ami fáj, nem fedem el zajjal, szóval. Leülök mellé csendesen, és hagyom, hogy meséljen rólam.Tovább olvasom…
Hernyó a tükörben lepkét látna? Azt hiszem, menne csodaszámba. Inkább fordítva történik ez.Tovább olvasom…