Ma, bennem gyógyul

Ma nem tolom el, ami fáj,
nem fedem el zajjal, szóval.
Leülök mellé csendesen,
és hagyom, hogy meséljen rólam.

A régi sebek nem ellenségek,
csak félbehagyott történetek.
Figyelmem fényében lassan
új jelentést kapnak, és pihennek.

Minden lélegzet egy kapu bennem,
ahol a feszültség eloldódik.
Nem kell erővel megjavítanom –
a jelenlét gyógyít, ha hagyom, hogy működjön.

Ma nem menekülök önmagamtól,
hanem mellé ülök végre.
És ebben a szelíd elfogadásban
a lelkem visszatalál békébe.

Az este majd puha fényt terít rám,
és elcsendesíti a nap zaját.
Ma bennem gyógyult valami –
egy apró, de igaz változás.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.