Mikor elcsendesül minden

Mikor elcsendesül minden,
és a nap már nem kérdez tovább,
a lelked lassan visszatér
Oda, hol nincs többé határ.

Ott nincsenek tervek, nincs miért,
csak a csend ölelése vár,
ahol a fáradt szív megpihenhet,
és a gondolat halkan odébb áll.

Az este nem vége semminek,
inkább egy ajtó a belső útra.
Hol nem kell már megfelelni,
csak lenni – igazán, nyitva, tudva.

Ma is voltál. Elég voltál.
A holnap majd szelíden érkezik.
Most hunyd be szemed, érezd a békét –
És azt, hogy a fény benned is létezik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.