Ez a vers három soros. És rímtelen. És ez a sor a harmadik.Tovább olvasom…
Ébredek fáradt és lusta testtel, zúgó, másnapos, ősz öreg fejjel. Száraz, piros, táskás szemmel, enervált, fásult, rossz kedvvel.Tovább olvasom…
Hallgatózik a süket, tágra nyitva a fület. Énekel neki a néma, táncol neki a béna.Tovább olvasom…
A költészet napja, versemnek habja. A léleknek hangja, a rímeknek rabja.Tovább olvasom…
A rím bimbózik, mint a virág, némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csírát, vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
Sok versikét írtam én papírra, gyakran volt szükség radírra. A gondolataim lettek megírva, becsomagoltam őket panírba.Tovább olvasom…
A szőlőlugas mélyén írok, szóval örök harcot vívok. Rímekkel sokat szívok, a versben túl sokat sírok.Tovább olvasom…
Magasan az égbolton egy kék daru – háta mögött a kelő nap ragyog – betonpanelt emel csikorogva; íme, milyen nagy költő vagyok.Tovább olvasom…