Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni, befejezettnek tekinteni azt, amiben éppen nyakig benne vagyunk?! Miért nem lépünk ki szánalmas,Tovább olvasom…
Merrefelé rejtőzködik a halálos szándék, kívül-e, belül-e?! S ha éppen bennem rejtőzködik orvul-gazul, hát miért lapít, sunyítón? Miért, hogy nem felel?! Akkor miért félek kölcsönösen tőle, és a Világtól, mely minden koron kényszerítveTovább olvasom…
A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő –, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék vagy légó-bunkerekTovább olvasom…
Sietve igyekszel már búcsúzkodni egy rég elfelejtett mézes-mázos, becézgető hangtól, mely – anno –, még halhatatlan romantikákTovább olvasom…
Nehézkessé lett az elkésett bizonyosság. Felcseperedett kedvükre tollászkodó fácáncsibék bizsergő-kíváncsi héják között minduntalan lemaradnakTovább olvasom…
A butító dögszag most még egyre csak növeszti önző önmagát bennünk; egyre mohóbban, gátlástalanul követelőzve; reményeink is – már ha voltak egyáltalán –,Tovább olvasom…
Félő csillagképek jövőrajzos jeleiben józan értelem többet már aligha forog. Laza, lezser, főkéntTovább olvasom…
Sokszor nevetséges az ember már önmaga előtt is; mikor tárgyak, összefüggések,Tovább olvasom…