ZÁLOGBA TETT JELENTÉKTELENSÉG-GÖRBÉK

Sokszor nevetséges
az ember már önmaga előtt is;
mikor tárgyak,
összefüggések,
s szemléletek is
mind-mind nyugovóra tértek.

Túlmegy egyik a másikán.
Hová süllyedhet még
kiszolgáltatott árvaságában,
mikor mindenki csupán
hamis-hazug ígéretekkel
csábítja s traktálja?!
Már nem száll síkra
szinte semmiért sem,
hiszen sejtheti legbelül,
hogy nincs is tán sok
értelme-értéke
a megszerezhető dolgoknak.

Akár zsugori-fösvény saját
befektetésre szánt alaptőkéje
után egyre morózusabb,
harácsoló janicsár-kedvvel
kezdene neki
a zsákmányszerzés birtoklási gyakorlatának,
mert aligha láthatja
önző lehetőségei határát;
a megértésnek szét kellene
terjednie jótékony náthaként
az elfogadások lázgörbéivel is.

Mikor a lélek falai átlátszókká
válnak, az az igazán
pőre meztelenség,
hiszen akkor mindenki
sebezhető lesz.

Nappalok olvadékán
kiszolgáltatott szalmaszálként
rostokol, majd sodródik egyre
az összes többi
hasonszőrű kiszolgáltatottal.
A benső léleknek még így is
– évtizedekben kimérve –
készenlétben szükséges
tétován állnia,
nehogy végleg kirabolják
illetéktelen, megalkuvó,
dörzsölt koponyák.

Az ember aligha veheti le,
szabadulhat meg Sorsának kicsinyes,
sziszifusz-terheitől,
melyeknek még aprócska
morzsái is egyre nehézkesebbek.
A türelmetlenségek hangtalan
zűrzavarát, akár valami
igás-munkát naponta újra
s újra elkezdi,
mert mást nem tehet.

Elkoptatott aprópénzekre
lettek átváltva nem
csupán Mindenség-ígéretek,
de zálogba tett
barátság-szólamok is:
az ember egyre
kiábrándultabban szemléli
önmaga körül az
összefüggések jelentéktelenség-görbéit.

Ezermillió, kíváncsiskodó,
árgus szem leskelődik egymásra,
hiszen már mindenki csupán
csak arra kíváncsi,
ki-miből vett új autót,
fényűző kastély-palotát,
vagy luxuskodó nyaralást?!
S miközben az átlag
kisember utolsó szusszanását
is kizsarolja magától,
addig cinkos pillantások
keresztüzeiben még
a mulandó gyönyörök is
egymással összekacsintgatnak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.