A lágy tavaszi némaságban Most forradalmi igék szólnak. A bús emberek életébe Egy csipetnyi jókedvet szórnak.Tovább olvasom…
Az őszi Nap megcirógatja arcomat, ahogy a fák lombjai megmozdulnak. Rőt leveleket visz az őszi szél, egy kismadár dalát hozva felém.Tovább olvasom…
A Földnek árnyékvilágában, Ideiglenesen utazunk, S a megőrző kegyelem nélkül, Lelkünk ellenség kézre kerül.Tovább olvasom…
Ég kék kupolája alatt, egyetlen fehér jel a csendben. Nem harsány, nem kérkedő, csak jelen van, díszeleg.Tovább olvasom…
Tekintélyesen erőt sugárzón hever kényelmesen, ugyanakkor ugrásraTovább olvasom…
A hátam mögött a főnix kibomlik parázsból tanult emlékezésTovább olvasom…
Megkopott nyomorából végre kitárja karját, levegőhöz jut a lélek, megmentésért kiált. Képzelete túl jutott az újjászületésen, mint főnixmadár szárnyal a tündöklő kék égen.Tovább olvasom…
A köd a pirkadat peremén lebeg, s a tájra csöndet húz a lomha pára. Horgol a fagy a földre deres fátylat, amíg a szél engem karöltve neszez.Tovább olvasom…