Ezen az oldalon elemezheted
Felső Tamás „Mikor az ősz a széllel összeveszett”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Elmondom nektek szép mesével,
3
összetalálkozik ősz a széllel.
1
Mikor a fecskék tovaszálltak,
2
hirtelen vége szakadt a nyárnak.
3
Egy erdőszélen szembetalálkozott az ősz, s a szél.
1
Odasúgta ősz a szélnek.
2
Veled többet nem beszélek!
3
Minek rontasz úgy a fáknak?
4
Hullik levél, törnek ágak,
5
nem jó ez így senki másnak!
1
A szél mosolygott, s ennyit mondott.
2
Látnád, mikor eljön ideje a télnek!
3
Jó sok havat összefújok.
4
Minden résen jól bebújok.
5
Emberek házaikban dideregnek,
6
többet onnan ki nem mennek.
1
Kabátjukba besüvítek, úgy vacognak, mint a vének.
2
Örülök, ha hóval behordom az utat, megnézhetik jól magukat.
3
Van, hogy ajtót csapkodok, s fütyülök a kéményükbe nagyot.
4
Elhozom nekik a fagyot.
1
Az ősz egy darabig mérgesen nézett, s csak kifakadt.
2
Jobb, ha most elhordod magad,
3
de nem az emberekre a havat!
4
Inkább fújnál langyosan, lágyan,
5
örülnének neked hányan!
1
Szélkomának nagy haragja támadt,
3
végig korbácsolta a tájat.
4
Tört-zúzott mindent, mi útjába esett.
1
Így volt, mikor megesett,
2
hogy az ősz a széllel összeveszett.