Ezen az oldalon elemezheted
Brettnerné Ónadi Krisztina „Nem a vége „világvége””
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
3
ha gyűlnek is felettem ijesztő, fekete fellegek.
1
Villám, ha csattan, eső, ha hull,
2
és semmi remény, hogy elcsitul.
1
Ha fénycsík cikázik, s mennydörög,
2
és sodró áradat hömpölyög.
1
Tajtékzó hullám, ha égre tör,
2
útjából mindent is elsöpör.
1
A Föld mélye hangosan háborog,
2
és eltűntek mind a csillagok.
1
Ha az áradás már égig ér,
2
az égen a Hold arca falfehér.
1
Tombol a szél is pusztítón,
2
szinte csattan a fedél a koporsón...
1
Felhő... keserű könnyet zokog,
2
és nincsenek többé válaszok...
1
Talán a világvége közeleg...
2
vicsorog rád a szörnyeteg.
1
Helyed a Földön nem leled,
2
és az ég is üzeni: Ég veled!
4
Mind a négy elem megvadul,
5
és a mindenség szinte szertehull...
1
De én megyek tovább - könnyedén, ártatlanul.
2
A félelem szemébe nézve pimaszul...
1
A sápadt Hold nézi a magasból...
2
Míg végül egészen belepirul.