Nem a vége „világvége”

Megyek tovább...
Tovább megyek,
ha gyűlnek is felettem ijesztő, fekete fellegek.

Villám, ha csattan, eső, ha hull,
és semmi remény, hogy elcsitul.

Ha fénycsík cikázik, s mennydörög,
és sodró áradat hömpölyög.

Tajtékzó hullám, ha égre tör,
útjából mindent is elsöpör.

A Föld mélye hangosan háborog,
és eltűntek mind a csillagok.

Ha az áradás már égig ér,
az égen a Hold arca falfehér.

Tombol a szél is pusztítón,
szinte csattan a fedél a koporsón...

Felhő... keserű könnyet zokog,
és nincsenek többé válaszok...

Talán a világvége közeleg...
vicsorog rád a szörnyeteg.

Helyed a Földön nem leled,
és az ég is üzeni: Ég veled!
...
Mind a négy elem megvadul,
és a mindenség szinte szertehull...

...

De én megyek tovább - könnyedén, ártatlanul.
A félelem szemébe nézve pimaszul...

A sápadt Hold nézi a magasból...
Míg végül egészen belepirul.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.