Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „MÉLTATLAN ÁRULÁS”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Most méltatlan hóhér-hurkot
2
dobnak rám a keserédes percek is.
4
akár a mindentudó szavak
5
lemarják a legtöbb gazemberről
6
a felszínes, méla külcsínt,
7
tüntető parvenü sznobságot.
1
Emlékek hűségesen őrlik múltamat.
2
Most bennem épülnek, terjeszkednek.
3
Ugyan maradhat-e bárki is,
4
ki babusgatón, megértőn
5
végighallgatta volna elhagyott
6
szívem gyermek-lelkű sírámait?!
1
Magamon érzem telhetetlen
2
gyilkoló Idők bilincs-szorításait.
3
Hányódom, akár a kóbor,
5
mikor magamon érzek egy folyvást
6
figyelő, céda Egy-szemet.
7
Mely törvény írhatná azt elő,
8
hogyha a magzati, védett ős-létből
9
bizton kikerültem miként s hogyan
10
maradhatnék még életben
2
elcsökevényesedett rostáján?!
3
– Nem vagyok annyira tétova,
4
átkozott vagy szerencsétlen,
6
keservesen cipelők tábora.
1
Bolyhos menedék-otthonokat
2
szerettem volna látni mindig,
4
összetartó közösség leend
5
s mindenütt feltétlen szeretet uralkodik.
2
hűségnyilatkozattal senkinek!
5
hogy meglapulhassak a világban.
6
Napjaim csikorgó fogaskerekein
7
így is rafináltabb a rozsdás zár.
8
Vajon megmaradhatok-e még
10
míg másik felem is társra talál?!
13
hitegetett árnyék – lopakodva
1
S míg egyesek dúvad-mód ártatlan
2
örömöket üldözik, én békés tengerparti házról,
3
gondoskodó Angyalról ábrándozok.
5
majd meglegyint az öregség,
6
mely biztosan nem vereget barátként vállon.
7
Nehéz, kicsorbult bűntudat
8
mardos egészen halálig.
9
Visszaperelném – ha tehetném –,
13
méltatlan hazug árulás!