Vers elemzés – szótagszám és rímséma

Csillagja fosztott árva, sunyító fényt dédelget alattomos éjszaka. Vissza kellene rakosgatni egyenként a sok ellopott csillagot, világokat teremtő Hold-karéjt is – belátom: Az újra, posztmodernre nincs s talán nem is lehet igény. Nem kellhetek önző, makacs pesszimizmusommal, rühellhető, prófétaszagú ítéleteimmel – mostani a népi, lebutított disszonanciák, hatásvadász önmagukat kellető kurafiak, fifikások csacska siserehada éppen megteszi.

Hiszen nem tesz fel számvetés-gondolatokat az ócska jelennek, s nem kérdezősködik töprengve sztoikus egykedvűséggel a jövő felé. A Lélek kétségbeesett, hajótörött szózatot is direkt kevesen érthetik. Mostan hamiskodó, álszent tanúk, lefizethető áskálódók diktálják a trendet s ha vihogó idiótákra, és vadbarom tahókra van szüksége a közéletnek s médiának hát azt is megkapják. Minden jólétbe vetett ócska hitvallás csupán szánalomittas dajkamese. Csúszómászók flört-kalandja nem érdekel.

Túlélhetőségek álmait fokozatosan rombolják. Pusztulófélben vannak szilárdított kultúrák elefántcsonttornyai is; a rút s félelemmel összevegyített valóság rózsaszín-szirupos masszaként, mint megavasodott rágógumi csak ragadni tud s tekereg. Médiák szócsöve folyamatosan harsog: „Jobban fogunk majd élni! Élhetőbbé lesz a sok nyomorgó szándék!” – Már senkit sem izgat, érdekel vajon még mikorra?! – Visszafelé már senkinek sem szabadna kanyarodnia.

Senki sem értheti meg költői nyelvemet, legfeljebb önmagam. Korunk egyedüli, büszke hőse így is a butító agyzsugorral fenyegető közösségi média. Aki igazán tudhatja mi a Lét egyedüli célja, már nem beépülni igyekszik inkább menekül. Automata-emberek feszülnek s mennek lépre ököljoggal csip-csup ügyletek miatt. Lélektelen makogásokból már hamar prédikációk születnek s primitív társalgók közt is a híres emberek magánélete a téma. A képzelet is önkéntesen elmegyógyintézetbe vonul!