Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Nyári vasárnap délután”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Álmos nyári vasárnap délután,
2
egy kiadós finom ebéd után,
3
mikor forróságtól rezeg a levegő,
4
jóllakottan, elégedetten,
6
lustán elnyúlva hever a hőség,
7
tán épp egy rejtett, árnyas bokor
9
A máskor oly élénk szél is hasonlón
10
pihen valahol, most nem jár sehol.
11
A levegő dermedten áll,
12
mozgásnak híre-hamva sincsen.
13
Az izzó forróság bénít.
14
Ilyenkor a melegben még a gondolatok is
1
Minden egyes mozdulat nehéz,
4
Nyugalom és csend lép helyébe.
5
A nap zeniten áll, perzsel.
6
Sugarai bántóan erősek,
7
még a szem is fáj, ha néz.
9
védelmet nyújtó árnyékot keres,
11
ezt tennék, ha tehetnék.
1
Egyedül az idő nem fárad el,
2
s mint mindig eddig tette,
5
a nap korongja is őt követi,
7
alább is szállt, mielőtt lebukik.
9
a bíbor színű alkonyat lassan ideér,
10
s miután a nap vérét hullatta,
11
lassan lebukik s eltűnik.
1
Színre lép az est, fekete palástját,
2
már kezében, készen tartja,
3
hogy kellő időben a világot
5
Még néhány tétova perc,
6
s ha ekkor felnézel az égre,
7
már láthatod, hogy a vacsoracsillag is
8
feljött s fényesen ragyog,
9
a kellemesen hűs est közepette, immár.
1
Ekkor megkönnyebbülten sóhajtasz egyet,
2
de tudod, hogy mindez csak átmenet.
3
Másnap ismét várhatod jöttét
4
egy újabb forró napnak,
5
de ezúttal a hét elején, hétfőn.
2
de elmúlt egy nehéz nap
3
s a forróságból eggyel kevesebb van
5
s noha mindez csekély vigasz,
6
de mégis, a jövőt tekintve optimista