Ezen az oldalon elemezheted
Rencsy Diamond „Tavasz mosolya”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Korán reggel ablakomon bemászott a tavasz,
2
Incselkedik velem, mint egy ravasz kamasz.
3
Napfénye lágyan tündökölve rám kacsint,
4
S a hideg télnek az időjárás búcsút int.
1
Álmosan ébred velem együtt a táj,
2
Tavaszi szellő ringatja pipacsnak gyönge szirmát.
3
Teret hódít az újdonsült ibolya a réten,
4
Lila és fehér színben pompáznak e csodás vidéken.
1
Zöld szőnyeg borítja az eddig fehér lepel alatt alvó földet,
2
Hol az élet már egy új világban halkan csörtet.
3
Madárdalos reggelek köszöntik a napot,
4
Aranyeső szirmocskáin a hajnal könnyeket hagyott.
5
Rafinált kis fátyolfelhő, cinkosa a télnek,
6
Napsugarát rejtegeti még a gyenge fénynek.
7
Ám a tavasz türelmes, lassan utat talál,
8
S aranyló mosollyal a táj fölé hajol már.
1
A nap melege lassan átöleli a réteket,
2
S ébreszti a földben szunnyadó életet.
3
Illatok szállnak a friss tavaszi szélben,
4
Reményt rajzol minden mosolygó vidéken.
1
Az új remény ígéretét tavasz festi a tájra,
2
Lelkünkben sarjad már új élet hajtása.
3
S míg a nap aranyfénnyel simít végig a réten,
4
Remény virágzik csendben az emberi szív mélyében.