Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „Fűben fekve”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Zöld takarónk volt a tavasz,
2
puha, illatosan szúrós támasz,
3
gyermek arcunkon a nap melege,
4
fölöttünk a kék ég végtelenje.
1
Feküdni, csak feküdni csendben,
2
engedni a tekintetet a menybe,
3
hogy szökjön a magasságba,
4
oda, ahol a felhők úsznak vitorlázva.
1
Hol egy szív lüktet némán fenn,
2
rózsaszínnel festve a déli fényben.
3
Aztán egy erős oroszlán ugrik,
4
farkát a szél kavarja, s bomlik.
1
Meseország nyílt lepkeszárnyon,
2
bálnák úsztak az égi óceánon,
3
mesebeli szárnyas lovak repültek,
4
nyomukban semmi, csak fehér felhőzet.
1
Gyerekkorunkban repült a képzelet,
2
a forma keresése a semmiben,
3
titkos képek a szél fuvallatában,
4
ég és föld könnyed kapcsolatában.
1
Ma is felnézek néha, ha lehet
2
s a szemem megtalálja őket,
3
mert bennem él a gyermek,
4
aki tudja, melyik alak mit jelent.