Ezen az oldalon elemezheted
Czirják Tiborné Móra Gyöngyi „Gólya a mezőn”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hűvösek még a tavaszi napok,
2
Április nem dobat földre ruhát,
3
Szégyenlősek még a napmosolyok,
4
Szendén titkolja föld iránt vágyát.
1
Szél borzolja a sarjadó füvet,
2
Ifjú szív buja szenvedélyével,
3
Meghajlítja a zöld vetéseket,
4
Vitalitása lendületével.
1
Fehér gólya áll magányos őrként,
2
Szél erejével szilárdan küzdve,
3
Mező selymébe rejtőzött gyöngyként,
4
Figyelmes szemmel távolba nézve.
1
Lépte rajzolja meg méltóságát,
2
Araszolnak a szép, hosszú lábak,
3
Szárnya őrzi távoli út porát,
4
Rejtelmes titkát messzi tájaknak.
1
Embertől nem fél, sőt közeledik,
2
Tudva az ősi természettörvényt,
3
Minden létező odatartozik,
4
Hol égi rendben lélek ad reményt.
1
Lassan kitárja gyönyörű szárnyát,
2
Szinte lebegve, felemelkedik,
3
Még hallja a határ csendes sóhaját,
4
De lénye már az ég kékjén fénylik.