Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „KÖZÖLHETETLEN LÉNYEG-REBBENÉSEK”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A bukdácsoló lelkek mélyén – sokszor megesik még –,
2
suhancképű hajnalok virulnak;
3
emberi könnyelműség ösvényein
4
szükséges kapaszkodni még egy kicsit,
5
mert most még kicsit gyermeki hízelgéssel
6
dajkálja az embert a megcsalt emlék-idő.
1
Meggyökeresedett konokságát
2
tán még az idő sem gyomlálhatja végleg ki;
3
egy-egy hosszúnak tűnő, botladozó mozdulatnál
4
talán már senki sincs, aki segítsen,
5
mert most sokan inkább kardéleken járnak
6
két tátongó szakadék közt félúton,
7
hátha még megússzák a létezés összefüggéseit.
1
A város mosolytalan lüktetésébe
2
sem kellene feltétlen mód nyakig csobbanni,
3
mintha mindig megrögzött, jól bevált szokások felé
5
mert lelkük mélyén tartós kételyek tornyosulnak,
6
s nem eresztik őket szabadon.
1
A türelmetlenül hagyott várakozás
2
még így is vezényszókat osztogat
3
egyre türelmetlenebbül,
4
hiszen a hűséggel álcázott bűntudatot is
5
egyre kevésbé lehet kikerülni.
1
Az átlagokat vonszoló, néma bizonytalanság
2
mintha mindig is a benső én-valóság
3
kicsinyes, s egykedvű részlete lett volna;
4
egyre kevesebben vannak immár,
5
kik a dolgok túloldalára
6
képesek látni s láttatni.
2
egy vegyes, különös belső szabadság felé igyekezne,
3
melyet egyedül legfeljebb csak ő ismerhet.
2
mintha nem is létezhettek volna igazán,
4
a képzelet csalfa-hamis játékaként,
5
fontoskodó futólépésekkel közelített az ember felé
6
az észrevétlen öregség,
7
míg kortalan lelke szárnyalni vágyott.
1
Mintha szándékosan ki akarta volna rekeszteni
2
önmagát önmaga lényegeiből.
3
Egyre közölhetetlenebbé válnak
4
a dolgok mögötti lényegek,
5
hiszen a kutya se kíváncsi rájuk.