Papp Barbara – megjelent könyvek, kötetek | Múzsák Könyvtára

​„Nádiposzáta." Így becézte őt. Kezdetben ez a szó volt a legédesebb dallam, a biztonság és a különlegesség ígérete. De a nárcisztikus sárm mögött egy jéghideg, pszichopatikus ragadozó rejtőzött. Papp Barbara megrázó regénye egy nő története, aki gyermekkori traumái elől menekülve egyenesen a „farkas" vermébe sétál. Amikor a becenév béklyóvá, az ölelés pedig fojtogatássá válik, a főhősnek nemcsak a jelennel, hanem a múltja kísérteteivel is szembe kell néznie. Vajon képes-e egy törékeny énekesmadár túlélni a farkasok vonyítását a négy fal között?



​Kinek ajánljuk: Azoknak, akik szeretik a mély lélektani drámákat és a bántalmazó kapcsolatok dinamikájának őszinte ábrázolását.



FIGYELEM! A könyvben leírtak valós eseményeken alapulnak, és mélyen felkavaró témákat érintenek. A tartalom nem ajánlott azok számára, akik érzékenyek a fizikai és szexuális bántalmazásra, a családon belüli erőszakra vagy a traumák nyers, kendőzetlen ábrázolására. Kérem, csak saját felelősségre olvassák!

Végtelen utazás
​„Az út nem ér véget, csak mélyebbre vezet.”

​Papp Barbara második verseskötetében ott veszi fel a fonalat, ahol az előzőnél letettük, de ezúttal még bátrabban veti bele magát az érzelmek sűrűjébe. A Végtelen utazás 20 újabb állomása a lélek belső tájain kalauzol át: ott, ahol a sötétkék éjszakák melankóliája találkozik a hajnal narancssárga ígéretével.

​Míg az első kötet az ébredésről szólt, ez a gyűjtemény már a megérkezésről és az úton maradás művészetéről beszél. A versek egy zakatoló vonat ritmusára emlékeztetnek, amely megállíthatatlanul halad az önismeret felé, miközben az ablakon túl elsuhanó világ színei – a mélylilák és az izzó vörösek – belső világunk kivetüléseivé válnak.

​A kötetről mondták:

A szerző modern, mégis klasszikusan csengő soraiban bárki magára ismerhet, aki keresett már választ a csendben, vagy érezte már a távolság édes-bús szorítását.

​„Akkor írtam, amikor a világ még túl nagynak tűnt, az érzések pedig túl nehéznek.”

​Ez a kötet nem egy kiforrott művész hűvös alkotása, hanem egy 14-17 éves fiatal nyers, őszinte segélykiáltása és vallomása. Azokból az évekből való, amikor minden szerelem életre-halálra szól, amikor a belső vívódások falakat döntenek le, és amikor a papír az egyetlen hely, ahol a gondolatok végre megpihenhetnek.

​A Versem az éltetőm nem akar többnek látszani, mint ami: egy lélek lenyomata a felnőtté válás küszöbén. Lehet, hogy a rímek néha botlanak, de az érzések, amik szülték őket, fájdalmasan valódiak. Benne van a tinédzserkor minden magánya, vágyakozása és az a mindent elsöprő keresés, amivel önmagunkat próbáljuk megtalálni a sorok között. Úgy gondoltam semmiképpen sem szeretném, hogy az érzéseim a sötétségbe vesszenek úgy, hogy nem mertem őket felfedni a világ előtt! E tudatban olvasd.

Minden történetnek van kezdete – de nem minden kezdet születik fényből.

Ez a történet nem a hősökről szól, akik minden áron meg akarták menteni a világot. Ez a történet két lényről szól, akik nem kértek a sorsukból, mégis vállalták, hogy szembenéznek vele.



Barbara, a lány, akinek vérében lila csillagok remegtek, és Amadeus, a lény, akit a világ csak szörnyetegként ismert, de aki többet hordozott magában, mint azt bárki is el tudta volna képzelni.



Ők ketten találkoznak egy világ peremén, ahol a varázslat nem áldás, hanem átok. Ahol a múlt nem temethető el, és ahol a jövő csak azoké lehet, akik hajlandók megküzdeni érte.



Ez a könyv az ő útjukról szól: a titkokról, amiket feltárnak, a kötelékekről, amiket formálnak, és az áldozatokról, amiket meg kell hozniuk.

Nem ígérek könnyű utazást.

De ha velem tartasz, talán megtalálod azt is, amit sosem kerestél.



Lépj be. A kapuk nyitva állnak!