Pató pálok

Jól ismert figurák a múltból
mai Pató Pálok.
Eddig lapultak valahol,
gyáván meghúzták magukat,
de most újra előbújtak.
Az árnyékból előbukkantak,
újra itt vannak,
hangjukat hallatják,
hirdetik fennhangon:
Ne tegyünk semmit,
úgy van jól minden,
ahogy eddig a dolgok mentek,
maradjon minden a régiben!

Pató Pálok, örök huhogók,
az újat, a haladást el nem fogadók,
leragadtatok a múltban,
annak visszahúzó mély sarában.
Onnan felállni gyengék vagytok,
de felállni nem is akartok,
nektek jobb ott lent maradni.

Pató Pálok, ti gazok!
Elloptátok álmunk s ifjúságunk.
Maradtatok a múltban.
Mindenkit lehúztatok
a sárba hozzátok.

Tudom, mi is, haladást akarók is,
hibásak voltunk s leszünk,
ha továbbra is úgy teszünk,
mint a múltban:
amikor tiltakozni kellett volna,
gyávák voltunk és hallgattunk.
De amit elmulasztottunk megtenni akkor,
most is ugyanazt elkövetni,
még egyszer ugyanúgy gyáván hallgatni
nem szabad, az valóságos bűn volna!

Cselekvésre, küzdelemre szólítok fel hát
benneteket, bennünket,
a haladás s a közös jövőnk védelmében!
Még egyszer csúfosan elbukni,
ugyanabba a hibába esni, nem fogunk,
s a küzdelem vége így más nem is lehet,
csakis a győzelem.
Tudom, hogy jó ügyért harcolunk,
harcunkban Isten velünk van.
S ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.