Telihold a jövőben
Forrás: Pinterest
2099.09.23.
Nova a szép fiatal lány a tengerparton állt, és szeme kutatóan a Holdat kémlelte.
A Hold fénye ezüstösen csillogott a lágyan fodrozódó víztükör tetején, akár csak
egy ezüst híd, ami átvezet valamilyen ismeretlen ,távoli helyre.
Telihold idején Nova mindig kijött a partra és vágyakozva gondolta, milyen jó lenne, ha egyszer az ezüsthídon átmenne a tenger túloldalára.Tudta magáról, a szüleitől, hogy ő egy különleges lány aki messzi földről érkezett a tengerparti városkába. A nevét is a különleges tulajdonsága miatt kapta a szüleitől, Nova, így hívták.
Időközönként, hirtelen oly fényesen kezdett ragyogni, mint a legfényesebb csillag.Azt suttogták róla a helyi lakosok, hogy ő a Csillagbolygóról érkezett, és Csillaglányként emlegették. Ezért mindenki úgy tekintett rá, mint egy Csodára. Ezért neveztéķ el Novának, mert a szó jelentése is a csodát jelképezte. Hirtelen fellépő ragyogása miatt az emberek tisztelték és csodálták, de nem volt egyetlen barátja sem, mert féltek vakító fényétől.
Így aztán nagyon magányosan növekedett fel Mindössze két barátja volt, a Hold, és a tenger.Testvérként tekintett rájuk.
A Holdat azért szerette, mert néha az is annyira fénylett, hogy az egész környéket
és a tengert is bevilágította.
Ezüsthidat épített a víz tetejére.
A tengert pedig azért,mert úgy érezte, hogyha a rajta lévő ezüsthídon átmenne megtalálhatná a bolygót,ahol született.
Most, hogy Telihold lett, elérkezettnek látta az időt, hogy végre szembenézzen származásával, és titokzatos születési helyével.Senkitől nem búcsúzott el, azt gondolta így lesz jobb mindenkinek, hiszen ő nem ide tartozik.
- Tegnap éjjel álmot látott.Egy csillag szólt hozzá, csilingelő hangon.
Figyelj ide csillaglány, úgy hallottam szeretnél átjönni a tengeri átjárón ,a fényhídon, hogy hazatérjél hazádba, a Csillagbolygóra.Huszadik éved betöltötted, elérkezett az idő, hogy elindulj.Csak akkor szabad útra kelned, ha telihold lesz, és a te különleges, vakító fényed mindent bevilágít.A fényhídon csakis akkor tudsz átkelni.
Figyeld nagyon a holdkeltét, mert ha lekésed az időt, meg kell várnod a legközelebbi telihold eljövetelét.
Elérkezett végre a nagy nap, a parton nézte a Hold sápadt fényét és várta, hogy megérkezzen az Ő különleges csillagfénye.
A Hold mintha egy különös hangjelzést bocsátott volna ki sugarain át,és abban a pillanatban kigyúlt benne a már jól ismert érzés, amit nagyon szeretett, -mert ilyenkor szívét teljesen elárasztotta valamilyen jóleső melegség és fény.
A csillaglány ragyogása bevilágította a tengeren az átjárót, és valamilyen ismeretlen,kemény és ezüstösen csillogó fémmel vonta be. Nova óvatosan rálépett, majd tett még egy pár lépést, és mivel látta, hogy nem süllyed el alatta, sietős léptekkel bátran továbbment.Eszébe jutott a csillag figyelmeztetése, hogy az átjárón még napkelte előtt át kell érnie, máskülönben a felkelő Nap sugarai elolvasztják az ezüsthidat.
Egész éjszaka csak ment és ment, ahogy a lába vitte. Már majdnem feladta, mert a Hold fénye kezdett gyengülni, és az ég is elsötétült.Szerencsére Nova ragyogása megvilágította az utat. Már nagyon fáradt volt, és aludni vágyott. Ám hirtelen észrevett egy különös helyet. A tenger ezüsthídjáról csillagporral hintett, és csillagokkal kidíszített útra érkezett.
A táj bársonyos kék színben csillogott, mégsem volt sötét, a sok apró csillag fénye bevilágított mindent,de a csillaglány fénye alig világított,
Mert a hosszú úttól, és az izgalomtól kimerült.
Az apró kis csillagok felismerték, és meghajolva üdvözölték,- örülünk, hogy visszatértél a Csillagbolygóra, később még beszélünk. Most gyere velünk a csillagterembe, ott vár rád türelmetlenül valaki.A terem falait, ahová bekísérték végig vörös bársonnyal vonták be Csodálatosan fel volt díszítve vörös és hófehér rózsákkal. Mindent apró, fénylő csillag borított. Amikor belépett, abban a pillanatban a különleges fény újra teljes erővel újra ragyogni kezdett benne, és a Csillaglány szívét átjárta a jóleső melegség.Érezte, végre hazaérkezett.
Ám nemcsak ő ragyogott fényesen, volt még ott egy daliás férfi is, aki ugyanazzal
a különös fénnyel ragyogta be a termet.
Odalépett hozzá, bemutatkozott.
A nevem Zayre, üdvözöllek otthonodban, a Csillagbolygón, örülök, hogy hazataláltál.
Édesapád aki nemrégen még a bolygónk uralkodója volt, - sajnos időközben elhalálozott,-de halála előtt elmesélte , hogy téged valamikor a Feketecsillag elrabolt, mert beleszeretett szépségedbe. Azt is elmondta, hogy a Hold és a tenger segítségével haza fogsz találni, mikor betöltöd a 20. évet.
Engem szemelt ki utódjául, egy feltétellel.
Feleségül kell hogy vegyelek!
Mondd Csillaglány megfelelnék én neked férjül?
Nincs sok vagyonom , de megígérhetem,
hogy amíg élek védelmezni és szeretni foglak, és sosem hagyom ,hogy a kiscsillagok fénye
kialudjon.Az embereknek a Földön szüksége van a csillagok fényére.
Nova nem szólt egy szót sem, belenézett
Zayre szemébe, amiben nem látott mást,
csak sok milliárd év csillagragyogását.
(Magában pedig arra gondolt, Zayre és az én ragyogásom együtt ,örökké táplálni fogják a kiscsillagok fényét.)
Majd boldogan Igent mondott, és a szívét
elárasztotta a már jól ismert különös melegség és fény.
A szeretet fénye.
Nova a szép fiatal lány a tengerparton állt, és szeme kutatóan a Holdat kémlelte.
A Hold fénye ezüstösen csillogott a lágyan fodrozódó víztükör tetején, akár csak
egy ezüst híd, ami átvezet valamilyen ismeretlen ,távoli helyre.
Telihold idején Nova mindig kijött a partra és vágyakozva gondolta, milyen jó lenne, ha egyszer az ezüsthídon átmenne a tenger túloldalára.Tudta magáról, a szüleitől, hogy ő egy különleges lány aki messzi földről érkezett a tengerparti városkába. A nevét is a különleges tulajdonsága miatt kapta a szüleitől, Nova, így hívták.
Időközönként, hirtelen oly fényesen kezdett ragyogni, mint a legfényesebb csillag.Azt suttogták róla a helyi lakosok, hogy ő a Csillagbolygóról érkezett, és Csillaglányként emlegették. Ezért mindenki úgy tekintett rá, mint egy Csodára. Ezért neveztéķ el Novának, mert a szó jelentése is a csodát jelképezte. Hirtelen fellépő ragyogása miatt az emberek tisztelték és csodálták, de nem volt egyetlen barátja sem, mert féltek vakító fényétől.
Így aztán nagyon magányosan növekedett fel Mindössze két barátja volt, a Hold, és a tenger.Testvérként tekintett rájuk.
A Holdat azért szerette, mert néha az is annyira fénylett, hogy az egész környéket
és a tengert is bevilágította.
Ezüsthidat épített a víz tetejére.
A tengert pedig azért,mert úgy érezte, hogyha a rajta lévő ezüsthídon átmenne megtalálhatná a bolygót,ahol született.
Most, hogy Telihold lett, elérkezettnek látta az időt, hogy végre szembenézzen származásával, és titokzatos születési helyével.Senkitől nem búcsúzott el, azt gondolta így lesz jobb mindenkinek, hiszen ő nem ide tartozik.
- Tegnap éjjel álmot látott.Egy csillag szólt hozzá, csilingelő hangon.
Figyelj ide csillaglány, úgy hallottam szeretnél átjönni a tengeri átjárón ,a fényhídon, hogy hazatérjél hazádba, a Csillagbolygóra.Huszadik éved betöltötted, elérkezett az idő, hogy elindulj.Csak akkor szabad útra kelned, ha telihold lesz, és a te különleges, vakító fényed mindent bevilágít.A fényhídon csakis akkor tudsz átkelni.
Figyeld nagyon a holdkeltét, mert ha lekésed az időt, meg kell várnod a legközelebbi telihold eljövetelét.
Elérkezett végre a nagy nap, a parton nézte a Hold sápadt fényét és várta, hogy megérkezzen az Ő különleges csillagfénye.
A Hold mintha egy különös hangjelzést bocsátott volna ki sugarain át,és abban a pillanatban kigyúlt benne a már jól ismert érzés, amit nagyon szeretett, -mert ilyenkor szívét teljesen elárasztotta valamilyen jóleső melegség és fény.
A csillaglány ragyogása bevilágította a tengeren az átjárót, és valamilyen ismeretlen,kemény és ezüstösen csillogó fémmel vonta be. Nova óvatosan rálépett, majd tett még egy pár lépést, és mivel látta, hogy nem süllyed el alatta, sietős léptekkel bátran továbbment.Eszébe jutott a csillag figyelmeztetése, hogy az átjárón még napkelte előtt át kell érnie, máskülönben a felkelő Nap sugarai elolvasztják az ezüsthidat.
Egész éjszaka csak ment és ment, ahogy a lába vitte. Már majdnem feladta, mert a Hold fénye kezdett gyengülni, és az ég is elsötétült.Szerencsére Nova ragyogása megvilágította az utat. Már nagyon fáradt volt, és aludni vágyott. Ám hirtelen észrevett egy különös helyet. A tenger ezüsthídjáról csillagporral hintett, és csillagokkal kidíszített útra érkezett.
A táj bársonyos kék színben csillogott, mégsem volt sötét, a sok apró csillag fénye bevilágított mindent,de a csillaglány fénye alig világított,
Mert a hosszú úttól, és az izgalomtól kimerült.
Az apró kis csillagok felismerték, és meghajolva üdvözölték,- örülünk, hogy visszatértél a Csillagbolygóra, később még beszélünk. Most gyere velünk a csillagterembe, ott vár rád türelmetlenül valaki.A terem falait, ahová bekísérték végig vörös bársonnyal vonták be Csodálatosan fel volt díszítve vörös és hófehér rózsákkal. Mindent apró, fénylő csillag borított. Amikor belépett, abban a pillanatban a különleges fény újra teljes erővel újra ragyogni kezdett benne, és a Csillaglány szívét átjárta a jóleső melegség.Érezte, végre hazaérkezett.
Ám nemcsak ő ragyogott fényesen, volt még ott egy daliás férfi is, aki ugyanazzal
a különös fénnyel ragyogta be a termet.
Odalépett hozzá, bemutatkozott.
A nevem Zayre, üdvözöllek otthonodban, a Csillagbolygón, örülök, hogy hazataláltál.
Édesapád aki nemrégen még a bolygónk uralkodója volt, - sajnos időközben elhalálozott,-de halála előtt elmesélte , hogy téged valamikor a Feketecsillag elrabolt, mert beleszeretett szépségedbe. Azt is elmondta, hogy a Hold és a tenger segítségével haza fogsz találni, mikor betöltöd a 20. évet.
Engem szemelt ki utódjául, egy feltétellel.
Feleségül kell hogy vegyelek!
Mondd Csillaglány megfelelnék én neked férjül?
Nincs sok vagyonom , de megígérhetem,
hogy amíg élek védelmezni és szeretni foglak, és sosem hagyom ,hogy a kiscsillagok fénye
kialudjon.Az embereknek a Földön szüksége van a csillagok fényére.
Nova nem szólt egy szót sem, belenézett
Zayre szemébe, amiben nem látott mást,
csak sok milliárd év csillagragyogását.
(Magában pedig arra gondolt, Zayre és az én ragyogásom együtt ,örökké táplálni fogják a kiscsillagok fényét.)
Majd boldogan Igent mondott, és a szívét
elárasztotta a már jól ismert különös melegség és fény.
A szeretet fénye.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!