Szarvassá változtatott lány 1.rész

Élt a Kerekerdő mélyén egy különleges szarvas.
Bundája vakítóan hófehér volt, mint a napfénytől szikrázó hó, és nőstényszarvas létére gyönyörű agancsok nőttek a fején. Annyira különleges volt, látszott rajta, hogy nem idevalósi. Homlokát egy hópihe formájú alakzat díszítette. Mintha egy ismertetőjel lett volna!

Sajnos nem tudott beszélni valamiért, de értette az állatok nyelvét.
A hatalmas és bölcs fenyőfák azt suttogták róla, hogy a messzi Lappföldről érkezett, és hogy ő egy rénszarvas.

Az erdőben a gyönyörű szarvaslányt mindenki szerette és tisztelte, bármit kérdezhettek tőle, segített gondjaikat megoldani. Bármerre ment, az erdő állatai utat engedtek neki, és földig hajoltak előtte. Még a farkasok sem merték bántani, pedig falkába verődve folyton élelem után kutattak, és az őzhúst különösen kedvelték.

Hiába is szerették annyian, a szarvaslány ennek ellenére nagyon szomorúnak látszott.
Teliholdkor minden hajnalban kiállt az erdő szélére, és különleges hangjelzéseket küldött a Hold felé – mintha valakinek üzenni szeretett volna.

Egyik ilyen éjszakán hatalmas vihar tört ki, jeges szél érkezett az Északi-sark felől.

– A fák királyával lenne beszédem – süvítette fennhangon.
– Én lennék, akit keresel – szólt az égig érő feketefenyő. – Mondd, mi járatban vagy?

– Üzenetet hoztam a távoli Lappföld királyától, a jóságos Hókirálytól, akinek a leányát, Hópihe hercegkisasszonyt megnémította, szarvassá változtatta és elrabolta a gonosz Jégkirály. Bosszúból, mert nem vehette feleségül.

Nemrégiben erre járt a testvérem, az őszi szél, és tudtomra adta, hogy ebben az erdőben látott egy hasonló, hófehér rénszarvast. A szarvas különös ismertetőjele egy hópiheforma a homloka közepén.

– Jó helyen jársz, jeges szél! – mondta örömmel az óriásfenyő. – Él nálunk az erdőben a leírásodnak megfelelő különös, hófehér rénszarvas. Nemsokára hajnalodik, megnézheted magad is, akkor szokott az erdő szélére kimerészkedni.

Kis idő múlva meg is jelent a szarvas ott, ahol lenni szokott.
A jeges szél azonnal, süvítve repült vissza a Hókirályhoz, hogy tudtára adja a jó hírt: sikerült megtalálnia a „szarvas”-hercegnőt.

A király azonnal útnak indított érte egy hatszarvasból álló fogatot.
Amikor megjelentek Kerekerdőben, mindenki csak ámult-bámult.

Hópihe nagyon megörült, amikor felismerte a rénszarvascsapatot.
Az erdő lakóitól szépen elbúcsúzott, majd őt is befogták a hintó elé, és azon nyomban elvágtattak Lappföldre.

Volt ám otthon nagy öröm, de a Hókirálynak az egyik szeme sírt, a másik örült.
Még hátra volt egy nagy feladat: hogyan változtassák vissza a rénszarvast Hópihe hercegkisasszonnyá?

– De az már egy másik történet lesz…
Annyit elárulok, hogy a király másnap fontos bejelentést tett közzé!