Anyukámnak a mennyekbe
Drága édesanyám!
Tudom, tudom, én nagyon is jól tudom, hogy levelemmel elkéstem…
Bocsáss meg ezért nekem.
Tollat a kezembe azért vettem,
mert ma van a születésnapom.
Nem mintha magamat szeretném ünnepelni…
hiszen meg sem érdemlem!
Drága édesanyám,
én téged köszöntelek ezen a napon,
hiszen életemet neked köszönhetem.
Emlékszem, mert elmesélted,
milyen nehezen születtem meg.
Óh, de szégyellem…
mennyi fájdalmat okoztam neked.
Erről persze még nem tehettem.
Annál inkább a későbbi években.
Mennyi csínytevést elkövettem ellened,
pedig te csak óvni, védeni akartál mindentől.
Nem voltam túl jó gyermeked,
ezért kérlek, bocsáss meg!
Gyerekként a kezedet sem fogtam meg,
még el is szöktem.
Pedig nagyon szerettelek,
és te is önzetlenül engem,
rossz és konok gyermekedet.
De sok bajod volt velem!
Kamaszkoromban
intelmeidet semmibe vettem,
féltő szereteted kinevettem,
csak azért is ellened szegültem.
És te mégsem haragudtál meg semmiért.
Kedves, szép szavakkal,
végtelen jóságoddal,
szeretettel neveltél,
példát mutatva nekem.
Drága édesanyám,
hidd el, nem tudom, miért tettem,
pedig magamban sírtam,
és szerettelek, de érzéseimet
sosem mutattam meg.
Évekkel később, mikor jómagam is édesanya lettem,
akkor értettem meg,
hogy mennyi keserűséget okoztam neked.
Most itt állok a temetőben a sírhelyednél.
Letérdepelek, és bocsánatodért esedezem.
Nézd, drága édesanyám, mit hoztam neked:
a kedvenc virágodat, gyöngyvirágot és nefelejcset.
Magam szedtem kora reggel
a harmatfüves erdőben.
Már csak ennyit tudok adni neked.
Meg elhoztam a levelemet…
Nézd, ide leteszem.
Megkértem az angyalokat,
holnap, Anyák napján
juttassák el hozzád a mennyekbe.
Már nem ígérhetem meg, hogy jó leszek,
ezzel sajnos elkéstem.
Egyetlen egy valamit szeretnék még szólni
arról, ami nagyon-nagyon fáj nekem:
hogy nem tudtam soha elmondani,
mennyire szeretlek.
Drága édesanyám, most elmondom
nem egyszer, hanem ezerszer,
könnyeimmel küszködve,
hogy szerettelek, szeretlek, szeretni foglak,
amíg csak élet van bennem.
Tudom, tudom, én nagyon is jól tudom, hogy levelemmel elkéstem…
Bocsáss meg ezért nekem.
Tollat a kezembe azért vettem,
mert ma van a születésnapom.
Nem mintha magamat szeretném ünnepelni…
hiszen meg sem érdemlem!
Drága édesanyám,
én téged köszöntelek ezen a napon,
hiszen életemet neked köszönhetem.
Emlékszem, mert elmesélted,
milyen nehezen születtem meg.
Óh, de szégyellem…
mennyi fájdalmat okoztam neked.
Erről persze még nem tehettem.
Annál inkább a későbbi években.
Mennyi csínytevést elkövettem ellened,
pedig te csak óvni, védeni akartál mindentől.
Nem voltam túl jó gyermeked,
ezért kérlek, bocsáss meg!
Gyerekként a kezedet sem fogtam meg,
még el is szöktem.
Pedig nagyon szerettelek,
és te is önzetlenül engem,
rossz és konok gyermekedet.
De sok bajod volt velem!
Kamaszkoromban
intelmeidet semmibe vettem,
féltő szereteted kinevettem,
csak azért is ellened szegültem.
És te mégsem haragudtál meg semmiért.
Kedves, szép szavakkal,
végtelen jóságoddal,
szeretettel neveltél,
példát mutatva nekem.
Drága édesanyám,
hidd el, nem tudom, miért tettem,
pedig magamban sírtam,
és szerettelek, de érzéseimet
sosem mutattam meg.
Évekkel később, mikor jómagam is édesanya lettem,
akkor értettem meg,
hogy mennyi keserűséget okoztam neked.
Most itt állok a temetőben a sírhelyednél.
Letérdepelek, és bocsánatodért esedezem.
Nézd, drága édesanyám, mit hoztam neked:
a kedvenc virágodat, gyöngyvirágot és nefelejcset.
Magam szedtem kora reggel
a harmatfüves erdőben.
Már csak ennyit tudok adni neked.
Meg elhoztam a levelemet…
Nézd, ide leteszem.
Megkértem az angyalokat,
holnap, Anyák napján
juttassák el hozzád a mennyekbe.
Már nem ígérhetem meg, hogy jó leszek,
ezzel sajnos elkéstem.
Egyetlen egy valamit szeretnék még szólni
arról, ami nagyon-nagyon fáj nekem:
hogy nem tudtam soha elmondani,
mennyire szeretlek.
Drága édesanyám, most elmondom
nem egyszer, hanem ezerszer,
könnyeimmel küszködve,
hogy szerettelek, szeretlek, szeretni foglak,
amíg csak élet van bennem.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!