Virágzik a fám a hegyen

Forrás: Saját

Ablakommal éppen szemben
van egy almafa a hegyen.
Sok-sok éve figyelgetem...

A zöld lombok között az egyetlen,
aki tavasszal virágot terem.
Lehetetlen, hogy észre ne vegyem.
Magányosan álldogál ott,
a legszebb fa a többi között.

Talán egy magányos turista
az almacsutkát eldobta,
a kis magocska szégyenében
a föld alá bújt, és bánatában
a földbe gyökerezett.

A kis gyökér gyorsan növekedett,
belőle zöldellő növény lett.
Nyújtózkodni kezdett felfelé.

Lágy szellő cirógatta,
levelét napsugár simogatta,
langyos eső fürdette.

Szép, sudár fa lett belőle.
Éjjelente gyakran álmodozott róla:
Óh, de szép is volna, ha
ágain mosolygó alma lógna!

Tavasszal szirmot bontott,
pontosan a névnapomon.
/Honnan tudta, hogy pont ma?/
Mert bele volt kódolva!
/Hogy miért is pont ma?/
Ajándékul névnapomra!

Amiért minden áprilisban
hófehér szirmokkal
kápráztat el engem,
viszonzásul eldöntöttem,
hogy ősszel meglepem.

Terveim véghezviteléhez
megkértem a méhecskéket,
szirmait porozzák be szépen,
ha lehet, minél többen!

Almafám álmai váljanak valóra,
ágain teremjen minden ősszel
sok-sok mosolygó, piros alma.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.